Sosem hittem a csodákban. Szorgalmas, bátor és két lábbal a földön álló szüleim voltak, akik arra tanítottak gyermekként, hogy a munka meghozza a gyümölcsét és csak magamra számítsak, magamnak teremtsem meg azt, amire vágyom és persze, ha ígérek valamit, azt tartsam meg... ha magamnak, ha másnak, egy a lényeg, mindig a legjobb tudásom szerint vigyem véghez, még ha rettentően nehéz is. Aztán az egész világom megváltozott! Egy aprócska, pici élet költözött a szívem alá és hamarosan megérkezett hozzánk Konor, akiről nem tudtam és nem is akartam máshogy gondolkozni. Ő maga volt az élet legnagyobb CSODÁJA, az én csodám. És azóta is, nap mint nap a csodának élek... a csodának, aki egésszé tette a családunkat és mások csodáinak, hiszen nap mint nap családok születnek a szemem előtt és ártatlan, tiszta, gyönyörűéletkék érkeznek hozzám vendégségbe. Természetesen szüleim tanításai a mai napig meghatározzák a lényemet, de valami egészen más is... a születés, az élet, a csoda... Azt hiszem, minden édesanya, kismama és leendő anyuka érti, miről beszélek és abban biztos vagyok, hogy Andi is pontosan tudja már... Arcáról,lényéből, a tegnap alkotott képeiből csak úgy sugárzik valami megmagyarázhatatlan, éteri szépség és nyugalom... maga a csoda!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
