Édes csöpp, kicsi tündér, milyen csoda napunk volt ma együtt. Tudom, hogy te még nem fogsz erre emlékezni, de én helyetted is emlékszem majd. Emlékszem, milyen békés voltál a karjaimban, mennyire nyugodtan pihentél, míg én a legszebb fotókat késztettem rólad. Emlékszem, hogy nem voltál feszült, hogy nem zavart semmi... hogy amint ideértél, valami éteri nyugalom szállt meg és boldog voltál... Nem is tudom mekkora örömet szereztél ezzel nekem. Most már a nagyvilág is láthatja, milyen tündéri, apró teremtmény vagy!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
