Amikor a családomat, barátaimat fotózom, ha lehet, még nagyobb az izgalom bennem. Ilyenkor minden idegszálam megfeszül és csak rájuk figyelek. Minden nap 120 százalékon pörgök és alkotok, de ilyenkor még egy lapáttal szeretnék rátenni és egy aprócska esélyt sem adni annak, hogy valami nem úgy sül el, ahogy azt elterveztem. Szerintem sikerült! Mit gondoltok?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadudvaripetra.blog.hu/api/trackback/id/tr7013966310
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
