Bármennyire is imádom a munkám és annak minden szegmensét, mindig lesz egy kedvenc témám, ez az én örök szerelmem és érzem, az életem végéig elkísér majd. Imádok újszülöttekkel foglalkozni, egy pár órára karjaimba fogni őket, védelmezni, óvni, nyugtatgatni és persze fotózni. Mennyi báj, milyen tündöklő ártatlanság, mennyi gyönyörű pillanat... Ilyenkor érzem, hogy minden nehézséget, fáradtságot és küzdelmet megért az, hogy a szenvedélyem lehet a hivatásom. Hogy azért élhetek, hogy alkossak... Köszönöm nektek, drága családjaim, hogy lehetővé teszitek ezt számomra és köszönöm nektek, Zsófikám hogy egy napra befogadtatok a legszűkebb köreitekbe, hogy eltölthettük ezt a pár, megható pillanatokkal teli órát együtt és alkothattunk. Úgy, ahogy még soha...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
