Amikor szavak nélkül érted, amit érzek. Amikor pontosan úgy mozdulsz, ahogy egy pillanattal előbb elképzelem. Amikor nincs kérdés, csak színtiszta összhang. Amikor minden fénysugár értünk dolgozik. Amikor kitágulnak a határok. Amikor csak mi vagyunk és megszűnik a stúdió falain túli világ. Amikor eltűnnek a percek, az órák és csak egyetlen pillanat létezik. Amikor nem gondolok másra, amikor nem vágyódom máshova, amikor csak a mostban élek. Éteri érzés, ez vagy számomra, az inspiráció... Köszönöm drága Lili, hogy együtt alkothattunk! Megtiszteltél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
