Szeretem meglátni egy-egy mozdulatban a varázslatot és lencsevégre kapni a múló pillanatot. Szeretem, hogy örök emlékként adhatom a családjaimnak ezeket a perceket, melyek nélkülem szép lassan a feledésbe vesznének, elkopnának, megfakulnának vagy teljesen megváltoznának. Szeretem, hogy ezt kaptam a sorstól és köszönöm, hogy nem csak a szenvedélyt, de a képességet is mellé kaphattam. Köszönöm nektek, drága Brigi és Tibi, hogy veletek és általatok alkothattam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
