A mi munkánkat csak szerelemből lehet igazán művelni. Szerelmesnek kell lenni a fénybe, az árnyékokba, a gesztusokba, az emberekbe, a testekbe és a lelkekbe. Nem kérdés, számomra ez a szerelem örök és sosem múló. Még mindig ugyanúgy lobog bennem, mint pályám elején. De ez nem is csoda... Ennyi varázslattal körülöttem, ennyi új élménnyel, szépséggel és áhítattal. Szerelmes vagyok és örökre az is maradok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
