Bevallom, először kicsit féltem Eszterrel lefixált közös napunktól... No nem a személyétől, hiszen elbűvölő lány, és nem is a szakmai kihívástól, vagy attól, hogy nem ihlet meg. Biztos voltam benne, hogy ezzel nem lesz gond és gyönyörű képeket készíthetünk együtt.…
Sosem hittem a csodákban. Szorgalmas, bátor és két lábbal a földön álló szüleim voltak, akik arra tanítottak gyermekként, hogy a munka meghozza a gyümölcsét és csak magamra számítsak, magamnak teremtsem meg azt, amire vágyom és persze, ha ígérek valamit, azt tartsam meg... ha magamnak, ha másnak,…
Sokan tudják rólam, hogy milyen elveket vallok a szakmai tudás átadásáról. Szigorú szabályok szerint dolgozom és alkotok. Felelősséggel tartozom az újszülöttekért és családjaikért ezért ez a " szakma " nagyon összetett. Olyan sokrétű, hogy hirtelen össze sem lehetne foglalni. Pontosan ezért…
A hivatásom a szenvedélyem. Számomra a fotózás több, mint a pillanatok hű megörökítése. Ez művészet, önkifejezés, kommunikáció és az ajándékozás öröme egyben. Nekem a legtisztább boldogság forrását jelenti, hiszen általa adhatok az embereknek. Nekik adhatom a legszebb emlékeiket, legfontosabb pillanataikat és láttathatom önmagukat úgy, ahogy korábban még sosem tették. A blogomon ezekből a csodapillanatokból szemezgetek majd.